- október 7-én mutatták be a Párizsi Autószalonon a „Kacsát”.
Az MTVA az évforduló alkalmából összeszedte az érdekességeket.
Az elmúlt szűk egy évszázadban a francia Citroen többször került nehéz helyzetbe, a két világháború között például a gumigyártó Michelin mentette meg azzal, hogy többségi tulajdont szerzett az autógyárban. Az „új vezetőség” határozta el, hogy kifejlesztenek egy fapados „tömegautót”, amely 60 kilométer per órával tud közlekedni, négy embert és ötven kiló krumplit (vagy egy hordót) képes szállítani, a fogyasztása pedig nem lehet több száz kilométeren három liternél.
A TPV (nagyon kicsi autó, ez az autó kódneve) előállítását 1936-tól a Michelintől érkezett Pierre-Jules Boulanger, a Citroen alelnöke felügyelte. A formatervezéssel a versenyautó-konstruktőr André Lefebre-t bízta meg, ő maga pedig még az alkatrészeket is személyesen méricskélte, hogy a súly növelése nélkül tudják fokozni a jármű erejét. A végeredmény egy 370 kilós, kéthengeres, két lóerős, olcsón üzemeltethető, igencsak fapados kis autó lett, amiből 1939 közepére már 250-et gyártottak. Csakhogy jött a második világháború, és a Citroen-Michelin terve dugába dőlt. Boulanger nem állt át be a nácik mögé, a Citroen-gyárban munkalassítást rendelt el, a TPV elkészült példányait pedig a nácik elől elrejtették, elásták vagy megsemmisítették, az eredeti sorozatból mindössze öt darab maradt meg.
A háború után ismét elővették az olcsó népautó terveit, újratervezték azokat, a kis Citroen kapott egy új, olasz fejlesztésű motort is, amely – amellett, hogy korszerűbb volt az előzőnél – izmosabbá is tette a járművet. A karosszériát szintén egy olaszra, Flaminio Bertoni irodájára bízták, így született a Kacsa, vagyis a Citroen 2CV. Végül 1948-ban mutatták be a Párizsi Autószalonon a fronthajtású, kéthengeres, vízhűtéses motorral felszerelt kisautót, ekkor már 2CV (Deux Cheval Vapeur) néven. A 375 köbcentis erőforrás „kemény” 9 lóerőt termelt, ám teljesítette az elvárásokat, hiszen elérte a 65 kilométer/órás tempót, és a lágy rugózású futóműve megfelelőnek bizonyult az akkoriban többnyire macskaköves vidéki utakon is.
A Párizsi Autószalonon nem aratott nagy sikert a szakmai berkekben, „Konzervnyitót is adnak hozzá?” – kérdezték többen, bírálva a Kacsa „fura formáját”. A piac azonban rácáfolt erre, és hatalmas sikere volt a vásárlók körében. Így lett a 2CV rövid idő alatt a Citroen sikerterméke. Annyira, hogy három, sőt, néha öt évet is várni kellett rá, a használt autók pedig az újaknál is drágábban cseréltek gazdát. Folyamatos fejlesztések mellett 42 évig gyártották, összességében 3.867.932 darab, a különböző variánsokat is figyelembe véve 8.830.679 darab készült belőle.
Az évek alatt ikonikussá vált autó több filmben is feltűnt:
A népszerű Csendőr-filmekben Lütyő felügyelő (Louis de Funes) és az apácák keveredtek vele kalandokba.
Az 1981-es Szigorúan bizalmas című kalandfilmben maga James Bond (Roger Moore) is száguldozott vele, és bár a kis sárga autót a hegyi üldözés során leamortizálta, megmenekült.
